A csók

 Halkan letelepszik, odaszáll melléje

 a felejthetetlen emlékek zenéje

a férfitestnek ernyednek izmai

 amint nyakát átfogja most  kezem.

 Pogány örökség csókos ösztönével,

 az ablakon beszűrődik az alkony,

 leeáldozásfényt hint, szór szerteszéjjel

 s a férfire borul hajlékonyan

 márványsímaságú csodás női teste.

 S mint templomi ájtatos imák

 halk tavaszi himnuszok rezegnek.

s nesztelenul kinyilik egy virág.

S amint a férfikéz a nöi testen,

 Rajtapihen és összeforr az ajkuk

valami hirtelen keresztülborzong rajtuk.

A parki setakert  boseges lombjait 

lassan-lassan befedik az árnyak, 

s a  márványtestek összefonódva várnak.

 Halotldermcdten,  mire várnak ?