A tavaszi lány halála

 Meghalt a rét,  a pipacs,  a búzavirág.

Dísztelen ágyba megyen pihenni a nap,

Szomorúan hajtja le fáradt, vörös fejét,

Még szomorú, mocskos, barna felhők alatt.

Társa is busan jön: az alkonyi szellő,

A nagy vén fák sudarán szomorún zizeg.

Valami tompa, nagy jaj hangzik el messze . . .

Csitt!  Halolt van! A tavasz lánya halt meg.

.

Gyászoló fátylát a messze keletről

Az éj lánya hozza nagy gyászban előre,

Könnyes harmatot sírva reáteriti,

Sárga buzakeresztes, bus temetőre.