Minden lelasul

Ismét Rád vártam büszke Szépség

, De nem néztél rám, komoly voltál

, Csak a szívedben élt röpke kéts]ég

. Dudoráztam régi, szép ritmust:

 A csalódással kacérkodtam,

 — Csodálva rajtad a színt, a húst.

 A kísértés is belém nyilait. .

 . Az ölelések csábítása

 Belém szúrt ezer mérges nyilat.

 Csendes csodával voltam telve

, Amint bók nélkül lépegettél,

Ma reggel eltemettem egy tegnapot.

A ma keserű, a tegnap emlék,

így várom a drága Holnapot,

Hogy én egyszer boldog lehetnék.

Ma van, de nem volna érdemes élni,

Ha csak tegnap és ma volna . . .

Ha a holnapban nem tudnék remélni

S ez a drága Holnap egyszer ma volna.

A Holnap örökké csak holnap jön el,

De tőle szivem mindig új hitet kap.

A tegnap és a ma nem is érdekel,

Szivemben nagy kincs egy drágaHolnap

A Holnap egyszer eljön és égi tűzzel

Megkoszorúzza dalnok lelkemet,

Mert róla daloltam ezer reménnyel

S a lelkem is csak Holnapot szeret\