Ne gyertek

 Ne jöjjetek: az  én  utam

már,  régen rég  csak  így  suhan

nem  hívok  senkit.  Egy  se lásson,

az  én  síromon  egy  se  ásson

azokból, kiket  szeretek.

 Csak távol ködén keresztül

úgy,  mint  vezér - tűz fénye rezdül

felém  hint  a  betűk  szavában

csillagként  égve  éjszakámban.

Ne  jöjjetek,  ne  hívjatok,csak  írjatok

ne jöjjetek,  ne  lássa senki

mily  egyedül  keli menni,  menni

bolyongni félvakon sötéten.

A  csend szárnyatlan  vén  lován

mely  süketen  halad  az  évek

zuhatagos  partja  mögött,

kerülve  a  sok  cölöpöt.

 

.

 . . . .   .