Uj Evakent

 Agyamba  vágja  olykor  karmait

Merész  sasként  a  Gondolat

S  nem  nézve  porbáb  voltomat,

Lentről,  büszkén  föl  égfelé  szakít.

S  visz,  visz  a  végtelenbe  fel

És  szól  hozzám :  szebb, jobb  világ  van  ott

Minek  itt  lenn  porban  nyomorognod?

Ki  ott jár,  üdvösségre  lel! 

 Valóban  édes  égi  kéj  hat  át

S  röptömben  átlépem  vele

Uj  Evaként  a  tiltott  éghatárt.

.Ekkor  utánam  nyúl  a  fold keze,

Leránt félholtan;  s  rámnevet

Hé,  máskor  vigy  magaddal  - kenyeret!