Hideg az ajkam

 Hideg  az  ajkam, névtelen,  bágyadt

amikor szólna,  hangtalan  reszket.

szomorú,  sápadt.

Búcsúzó,  könnyes  tavaszi  éjjel

pirosán  izzó  csók  lángolt  rajta

szerelmes  kéjjel.

.Rég  elfeledte,  rég  megtagadta

mérgező,  édes,  megölő csókját

az,  aki  adta.

Én  is  feledném,  én  is  tagadnám

ó,  azt  a  csókot vissza  is  kérném

vissza  is  adnám!

De  soha tobbe  mar soha tobbe

 utamba  nem jőn.Kerül  már  engem 

mindig, örökké.

,

 Hideg  az  ajkam,  névtelen,  bágyadt

kolidusbetegje  annak  a  csóknak

annak  a  vágynak..

                     ,

   S gyötrődve  értem,  híven  halálig:

egy  bús, forró  száj  én  beteg  ajkam

Csókjára  vágyik