A szívem

 Ma  kellettt  volna  nézned  a  szívem

  oolyan volt mint    a  sápadt  őszi  táj,

 amely  fölött  a  déli  nap  kisut 

s  fukar  kézzel  beteg  fényt  rászitál.

Olyan  volti,  mint  egy  hervado pipacs,

 amelyre  forrás  huvos   cseppje  hull,

 s  feléled  újra  pár  órára  tán, 

de  jön  halála  irgalmatlanul. 

 Olyan   mint  régi  óraszerkezet

amely  naponta  halkabban  ketyeg,

 de  mig  megállna, egyszer  még  üt  is, 

mert  felhúzzál  erzelmes s  kezek.

Olyan  volt  mint  elégő  gyertyaszál,

 mely  lassan  fogy,  a  fénye  mind  fakul,

 de  fellobog,  mielőtt  elpihen s

  utolsó  cseppje  az  asztalra  hull.

  ma   kellettt  volna  nézned  a  szívem.