Mi lesz velunk

 Istenemnem,  milyen  szomorú  volt  ez  a  szerelem

,milyen  bús,  milyen beszélve-szótalan.

Én  tudtam   látod  kedves    én  éreztem

 :mi  nem  lehetünk  egymásnak  semmi  sem

 kis  megálló  a  vad  hajszában

,percnyi  csend  a  zűrzavarban,

pihenés  a  keresésben

,kis  mámor  a  feledésben.

Pedig jaj 

  be  akartalak  magamnak.

Társnak,  pajtásnak,  örök  párnak

s  talán  egyszer  a  gyermekem  apjának

.Milyen  sok  volt  a  hallgatás

ebben  a  mi  szerelmünkben,

és  mégis,  milyen  kevés  volt  a  csend

körülöttünk,  meg  lelkűnkben.

.Nem  lehetünk  egymásnak  semmi,  semmi.

csak  kortynyi  víz  a  szomjúságban,

hűvös  szellő a  forró  nyárban

 ,egy  kis  meleg  a  hófúvásban .

..Mi  lesz  velem,  ha  már  nem  foglak  szeretni

s  mi  lesz  Veled,ha  nem  kísér  majd  két  szemem ?