Szivemnek tépett hegedűjén

 Szívemnek  tépett  hegedűjén

a  dal  ma  újra  felzenél

,a  régen  hallgató,  kevély.

Száz  régi  búján  és derűjén

a  szív  ím  újra  elmereng

és  egyre  zeng,  csak  egyre  zeng.

Hol  szomorúan,  hol  vidáman

csendül  a  dal.  Ó,  mindahány  van,

ma  mind felzendülni  akar

.Ma  ki  akar  csordulni  sorba,

könny-esőbe  és  vér-bíborba

\sok  rejtve  titkolt,  néma  dal.

Sebek,  örömök,  hitek,  lázak

,kérés,  féltés,  sírás,  alázat

,ujjongás,  kedv,  szépség,  közöny

.Mind-mind  zengjen  a  szivem  húrján,

hátha ykönny-hulltán,  kedv-kigyúltán

,kín-multán  elhal,  mind  mi  könny.

Es  elhal  minden,  mind  mi  vígság

,s  megépítem  a  béke  hídját

a  dallal  életem felé

.Életem  felé,  melyben  kéne

már  nagyon  a  nyugtató  béke

,mely  nem  bántná,  s  nem  vérzené.