Tavasz volt akkor is

Tavasz volt akkor is körülöttünk,

S épp így sétáltunk, így örültünk

karba fonva, csendesen.

 

Az van most is, de más a lelkünk,

Öröm, jókedv belőle eltűnt

S hazugság minden víg szavunk.

 

Szeretlek, elsúgod nem egyszer

S rámondom én is lassú terccel

De nem hisszük magunk se már.

 

Valami lappang köztünk, lopva

Az az első tavasz, a csonka

S hiába küzdünk ellene.

 

Te sem bízol már s én se benned

Vonzalmunk kapcsa egyre enged

S csókomtól összerázkódol.

 

És én is fázom újra tőled

Karod bánt, könnyű terhe kő lett,

S taszít magától messzire.

 

Ó váljunk is szét, jobb, hallgasd!

A mi tavaszunk rég lejárt ám

S most már csak bűnhődnünk szabad!