Köröttünk csend

 Köröttünk  csend

 Most  száll  alá  a  Nap

Ilyenkor  oly  jó  kettesben  a  parton

És  míg  kezed-kezemben  fogva  tartom

Lelkünk  is  így  együttesen  halad

Te  nem  szólasz.És  én  is  hallgatok

Ma  nincs  szükségünk  a  csengő  beszédre

Megérted  így  is,  ajkam  mit  beszélne

S  én  is  telkedben  játszva  olvasok

A  tenger  is,  nézd,  épp  ily  hallgatag  ma

.A  parthoz  olyan  halkan  ér  a  habja,

Hogy  azt  hinnéd:  a  tenger  néma  lett.

De  tükre  mégis  szüntelen  beszélget

Csodákról,  mik  a  titkos  mélyben  élnek

S  a  napról,  mely  az  égből  rá  nevet.

És  most  üljünk  le  itt,  e  zöld  padon,

A  sziklapart  itt  védőén  behajlik,

Szellő  se  fuj,  a  víz  halkan  morajlik

A  szem,  s  a  lélek  szállhat  szabadon

.Száll,  száll  a  gondolat.  És  haza  száll

.Kezünk  végig  simít  sok  apró  tárgyat

,Az  ajtót,  asztalt,  széket  és  az  ágyat

Zengő  habokra  fényeső  szitál.

 .És  ismerőseink, vajon mit  csinálnak?

 Most  élénken  csobbannak  a  habok

 O  jól  vannak   s  lélekben  erre  járnak.

Nem  tudom  mért:  ma  bánatos  vagyok.

A  Nap  fölé  kis  felhőt  hajt  a  szél.

Nem  jött  levél,  még  ma  sem  jött  levél.