Kesergó ének

 Ma éjjel, jaj elsápadtak a fák,

haragos zöldjük halványabbá halkult

s a reszketésben szertezilált gallyuk

bús, néma sikolyt sírt a légen át.

 

A levelek félénken összebújtak

a félelemtől megmeredt a száruk

mert látták, hogy az erős fa:

s váruk riadtan áll. A gyilkos szelek fújtak.

 

Vészt várva nézték egymást tétován

A tar földön, száraz földön, mohán

némán hevertek már a régi társak

 

s mert dicstelen véget ért nemes harcuk

,az őszi eső bemocskolta arcuk.

Házunk előtt már kopaszok a hársfák.

 

 

 

 

.