ERDEI BARATSAG

.

 Fenyőcsúcson, messze fent

gy szép galamb megpihent,

belenézett épp a napba,

karcsú szárnyát megmozgatta.

.

Mélyen lent a fa tövében
epervirág fakadt szépen,
ő a napfényt elkerülte
hűvös árnyék rejtegette.

Havas hegyek szép virága
én vagyok a galambok királya,
hűs árnyékból jöjj ki, kérlek
fordítsd arcod a napfénynek.

Illatodat ideérzem,elszédültem,
elszédültem már egészen
jöjj, szárnyamra ültetlek én,
általviszlek a nap tüzén.

Szép beszédű galamb madár
teelőtted nincsen határ,
égig szállsz te napsugáron,
én meg árnyékban virágzóm.

Fúvó szélhez vagy te kötve,
megfogódzom én a rögbe.
menj utadra szelek szárnyán,
vissza se nézz, ne gondolj rám.