Bús februári est

 Mint megkopott rajz ó-francia kártyán

az esőn át úgy rémlik fel a város,

február este, álomtalan, sáros

s a kapu előtt eloltom a lámpám.

 

Lent száll a füst, a ház, mint régi holt

bálvány, strázsál a fojtó ködben állig.

A szívem ódon patinája,mállik mállik

gondolkodom s benyel a kapubolt.

 

A háztetőkön sírva fut a víz,

azt gondolom, hogy ma magad leszel

majd leszel úgy ,mint én vagyok.

 

Mire gondolsz most?Állok.Este tíz

s mint bús fantomok csendben lengnek

elsötétedett , ős-régi szép napok.