Oszuto


 A hegy, a kert, a temető

Kopott, tarka rongy a nyárból,

Aszott testű unt szerető

Akin a gond sáncot árkol.

 

A krizantém riadt, fakó

Rőt levele hervadt, tépett

vercsepp,szárad, hol a bakó

Lába tegnap rálépett.

 

 

A tetőkön szürke köd ül,

A nap mintha csak döcögne.

Félve lessük ajtók mögül

Mikor áll meg vért köhögve.



 


.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS