Oszuto
A hegy, a kert, a temető
Kopott, tarka rongy a nyárból,
Aszott testű unt szerető
Akin a gond sáncot árkol.
A krizantém riadt, fakó
Rőt levele hervadt, tépett
vercsepp,szárad, hol a bakó
Lába tegnap rálépett.
A tetőkön szürke köd ül,
A nap mintha csak döcögne.
Félve lessük ajtók mögül
Mikor áll meg vért köhögve.
.
Megjegyzések