Szeretnék bárányfelho lenni

 Mellettem az élet elsiethet

csak még egy kívánság teljesedjék

szállhassak el mint az őszi felleg.

 

Köd előttem s utánam árnyék

ha a földi formát ledobtam

szálljak arra,hol a legszebb láng ég.

 

Naprendszerek és kóméták

utján zuhanhassak hullócsillagokkal

míg az éter tisztasága fúj rám.

 

Aki szennyes gondokkal vesződtem

megtisztulok minden égi máglyán

s pára ,bárányfelleg lesz belőlem.

 

Nadir alattam,Zenith felettem

s tengereknek tükrén,némán nézem

merre menjek,ha már eddig jöttem?

 

Homokba fulladt szép oázisok

esőt epednek ,amerre szállok

de én maradok föd ,homály ,titok.

 

Mert én bárányfellegként kerengek

s égi utam kincseit cipelve

hazaszállok,hol mar elfeledtek.

 

Egyszer csak tavaszt ver az év szíve

s de szép lesz akkor anyámnak kertjén

májusi záporként hullani le.