Holdsugár gyereke

 Holdsugárból  szőtték  az  én  ifjú  testem

ma  hulló  könnyemen   épülök   újra  meg

ragyogó  álmaim ,  csodaszép  remények

rendre  elenyésztek  és  itthagytak  engem.

Kínok  és  gyötrelmek  láza  ég  szívemen ,érzem

érzem   édes  képed  bennem  nő  egyre,

hívogat  a  lelkem ,  majd  tilt  is   egyszerre

,kétli,  hogy  hevülsz-e  örök  eszményemen.

Éjeken  át  függök  a  messzeség  kékjén

égnek,  szerelemnek  derült,  tiszta  képén

és  éltetem  magam   a  holdfény  mézével.

  Mert  ifjú   vagyok,  kit  álom  nem   kerül

asszony,  ki  nem   bír  szomjazó  lelkével

kinek   szíve-lelkén  csak  a  szerelem  ül.

Ég  bennünk  valami  az  alkotó  tűzből

mely  ama  hetednap  pihenhetett  csak  meg,

vagyunk  zabolátlan,  szilaj  testi-gyermek

nyugtalan,  zavargó  csöpp  a  teremtőből

Ha  látjuk, előttünk  a  távol  szikrázik

s  halljuk  ezer  csillag  más ezerrel  beszél

surranó  halk hangon,  mint  vitorlán  a  szél 

lenge  szárnyán  lelkünk  fénylőn   megcikázik.