Titkos osvenyek
Csak úgy örvénylenek vadul felettem
a meghalt védelmek
csak tövisek ,bogáncsok kezei rajzanak
a virágok védtelenek .
Csak rongyos borult sötétség ébred
hangok nincsenek
és titkokkal megtelt sötét ösvények
mik sehova visznek.
Mert mégis hova lettek a derűs utak
a termő gyökerek,
hova lettek a csengve örvénylő énekek
mik dobogtatták szívem ?
És a gyöngy burokba simult selyem kezek
mik élettelenek ?
vajon merre rejtőznek a nektár énekek,
mik oly édesek.
Hova lettek az édenkertben összegyűlt
mézek
a száz szirmú szívekben vígan kinyílt
rózsa kelyhek ?
De már csak mosolygok a langy szélnek
holdfényes kékjében
simogatom tövises kinyúlt bogáncsokat
rémült sötétjében.
Ha már csak szavak szirmai hullnak csendben
tudom lelkem üres
és tágra nyílt szemmel nézem a békességben
a jövőt veszélyében .
Mert belém költözött a búval fedett csend
az éj szürke őszébe,
szelíden mosolygok álmaim fölött tündérien
és halkan dalolom énekem.
Megjegyzések