Bánatos ének

 Ősz van s így, édes, megbocsátod

hogy bánatos húrt pengetek

a szél ledönti a lombsátort

s avart temet a rengeteg.

 

A dér lefonnyasztja virág szirmát

a vér nem ver ki éneket

ó édes, ha most visszasírnád

az elszalasztott éveket!

 

De te nevetsz és még nem érted

atyás, aggódó lelkemet

nem gondolsz rá: még eljön érted

az ősz és ifjan eltemet.

 

Én bebalzsamoznám erőtlen,

széthulló, drága testedet,

mint illő olajjal előttem

az egyiptomi mesterek.

 

Mit érne mégis. Késő minden

ahogy már mostan se lehet

A mirtuszt rád hiába hintem,

mint ősz a hulló levelet..