Csak a szemed

 Csak a szemed, mert büszkén csillan

évszázadok drága bora

amely nagy vígságokra termett

arany kehelynek mámora.

 

Csak a szemed, mert néha kristály,

Mont Blanc tetőn hegyi patak,

melyben az Isten nézi arcát

s hószárny a szent felhő-hadak.

 

Csak a szemed, mert kigyúl néha,

mint egy szikrázó égi rés

melynek titkát éjjel meglátni

egy emberöltő oly kevés.

 

Csak a szemed, mert temető

halott bánatom fekszik ott

mit néha sírva becézek el

mint száradt hitét a vén bigott.

 

Csak a szemed, mert vakká tettél

s mégis himnuszt csihol szívem,

mert asszonyos alázatomban

törődött testem megpihenne.

 

Csak a szemed, mert eltévelygek

hogyha szemed el nem vezet,

Istenem, de boldog vakság

ha csókomtól lehunyod szemed.