Csetepaté a konyhában

 Te voltál a hibás. Te hát! Ha mondom,

nagyon hibás! Te is tudod! Azért

folyton uralkodsz velem, kis bolondom

Ugyan ne sírj már! Ez semmit sem ér.

 

Idd a teád. És vége! Két órája 

vitatkozunk, veszekszünk már. Tehát

beszéljünk másról. Idd meg a teát!

Megyek, ha sírsz! De nem hat a szó rája!

 

Mit mondtam én neked? Hogy, fáj a lelked?

jó, én voltam a hibás nagyon, nohát

töröld meg a szemed.Igen szeretlek!

Hiszen tudod. Ne sírj, a Krisztusát!

 

Mit? Megbántottalak. Hozzád sem értem

Hát hol bibis ? Ölelj meg s vége lesz

Na. Nem haragszol már? Akkor miért nem

békülsz ki? A teád, igyál. Szeretsz?

 

De igazán ? A puderes pamacs hol ?

Itt a zsebkendőm: a tied az nedves.

Kérem mit óhajt még?... Habot parancsol?

Tejet talán ? Tessék. Hát látod, kedves,

 

bár ordítok, mindig én engedek,

vörösre sírtad a szemed. Az égre,

mosolyogj már. Hú! De csúnya lettél

egy-kettő. Megcsókolni! így. Na. Végre.