Emlékszel

Emlékszel, mennyi édes óra 

Hány édes pillanat

Emléke köszönt engem meg téged 

E rezgő lomb alatt?

 

Ajkunk nem szólt, csak egybeforrott

S összedobbant szívünk

S bár sötét volt, egész sugárözön

Ragyogott körülöttünk

 

S mégis a kétely sötét árnya

Kínozza szívedet

S még egyre az a kérdés járja 

Szeretsz -e engemet?

 

Oh tudd meg, hegy e három szócska

Ha ajkadon lebeg,

Úgy érzem, hogy a pokol kínja

Égeti lelkemet.

 

O,hallanád csak e zaklatott szív

Hangtalan beszédét

Elhinnéd, tudom, hogy szeretlek 

S többet nem kérdenéd