Légy tükor

 Lásd,  megkértelek

hadd  már  a  bánat  hűs  kezét

el  is  vettem  rólad  félét,

hogy  könnyű  légy  miként  a  szellő

amely  sötét  barlanglikban  nő

karmokkal,  forongva   és  hiába

jőn  e  szép  világra.

Légy  már  értelmes

 és büszke  és  reménykedő

ne  hallgatag,  fázó,  leső.

Oly  kiforrott  ércből  való  ok

mint  öntudatos  fiatalok,

kik  önmagukat  szűrik a  szitán

más  szenvedély  után.

 

Dobj  ki  szívedből

lágy  bánatot  s  zord  szerelmet.

Tiszta  tükör  légy,  mint  gyermek

ki  derűs,  ártatlan  és  csak  szemlél

így  ocsúdik  majd  lelked,  el él

s hogyha szólít az új világ:  mondd csak

körülülnék  fülelő  vas-ifjak

s te  elmeséled  gonddal,  hol  voltál

mit  láttál  s  halottál.