Meghaltak a fák

Ma éjjel jaj elsápadtak a fák

haragos zöldjük halványabbá halkult

s a reszketésben szertezilált gallyuk

bús, néma sikolyt sírt a légen át.

 

A levelek félénken összebújtak

a félelemtől megmeredt a száruk

mert látták, hogy az erős fa- a váruk

riadtan áll. A gyilkos szelek fújtak.

 

Vészt várva nézték egymást tétován

A tar földön, száraz földön, mohán

némán hevertek már a régi társak.

 

S mert dicstelen véget ért nemes harcuk

az őszi eső bemocskolta arcuk,

Házunk előtt már kopaszok a hársak.