Minden éjjel

 Az éjfél halkan kopogtat be hozzám

Es minden éjjel ébren ,megriadva lel

Hozzám simul. Régi, meghitt barátom,

S forró kezével anyásán átölel.

 

Szemembe néz és látja a tükörben

A lelkem sok-sok vérző sebét,

S én elmesélem minden éjjel újra

Bús életemnek bús történetét.

 

S az éjfél halkan felém hajlik

Zenés csenddel lágyan betemet

Míg szendereg hunyt szememben az élet

Úgy elringatja fájó lelkemet.

 

Visz a meséknek csillagos honába,

Hol szeretőmnek két csókos ajka vár

S csapong a lelkem boldog mámorában

Mint napsütésben ujjongó madár.

 

Míg jön a reggel. Azután újra gyászos

Kínzó robotja kezdődik a napnak

S a lecsitult keservek új erővel

Megtépett, fájó lelkemre szakadnak.