Mosollyal arcomon

 Lobbantsd szemembe tenger hazugságod

és mondd, igazság! Én csak hallgatom

s nézlek nyugodtan, gyűlölködő ember

megvetőn s halk mosollyal arcomon.

 

Emelj keresztet s pogány vétkeidre

teríts talárt, hints rá szentelt vizet,

hirdess építést, rendet és erkölcsöt

s nevükben gyújts száz romboló tüzet.

 

Pusztíts, öldökölj s ájtatos szemekkel

békét szavalj az üszkös, dúlt romon

többé nem csalsz meg s majdan gyilkod is

így fogadom, mosollyal arcomon.