Néztél-e már Holdat

 Néztél-e már holdat függönyön keresztül

midőn csillag fénye a szobádba rezdül?

Nézted-e a kelmét haránt rostjain át

sejtelem és keresztté ágazó idomát?

 

 

 

Engemet, o hányszor igéz szűrt varázsa!

Ülök a szobában még nem ég a lámpa

ülök illetődve s, megszállva, remegve

csak nézek rá álom fényű hold-keresztre.

 

 

S közben a, gondolat időt és határt bont

s lelkünk holdjának érzem a világot 

ám, mi világ fényét keresztté erezze

hol az a rost? hol van az a lelki kelme 

 

Hol a csodálatos, üdvözítő függöny?

Lelkünkben minden fény vakító-vadon tör

maga mivoltában, mosdatlan hasít be 

jaj, nincs csoda-fátyol, mi át lényegítse!

 

Jaj, nincs gyönge fátyol: szeretet szövetje,

világtól világos mindnyájunknak lelke

s vak káprázatok közt könnyet a szem 

O Istenem , függönyözd el lelkeinket!