A szép leany

 Anyád tavaszi álma messzeröppent

,csak te maradtál kiskertjébe csöppent

harmatos, édes, csókvirág-csodának

.Kik elhaladnak kertetek körül,

 allva csodálnak.

Apád tüskének állt a kerítésen,

ne jusson hozzád még a szemverés sem

,se méztolvaj, csapongó pille, dongó:

se virágrontó ködös gondolat

barna borongo

.Anyád folyton perel a nyári Nappal

:ne hervasszon meg hegyes hő-nyilakkal

,éjjel a Holddal alkuszik, komázik

ne rontson meg,ha szerelmet nyit 

 amennyei pázsit.

 

Se éjjelük, se nappaluk miattad . . .

— S egy hajnalon talán meg sem siratnak

,ha jő egy merész legény, kinek hisznek

,beront, leszakít kalapjára tűzpárnapi dísznek

 

.Apád tüskének állt a kerítésen,

ne jusson hozzád még a szemverés sem

,se méztolvaj, csapongó pille, dongó:

se virágrontó ködös gondolat.

 

 

 

 

 

 

,