Alom+

 Elhanyatlom a sűrű esthomályon.

Mindig zajongó szívem könnyű lesz

Sötét hajó mélyére dönt az álom

.

Némán, vakon sokan hevernek itt

Evez velük az Alvás, mély titokban

legyintve álmok zöld partszéleit

 

Város jön, tenger és délparti láz

Alvók pillája árbocélre borzad

s ernyedt világ émelye babonáz.

 

Riadnak sorra, mint meredt fatönkök

félelem feszül mellkasuk falán

és kapaszkodnak görcsös, bamba öklök

 

Hűs szél remeg frissült lankákon át

Lengeti zilált fürtjeit a lánynak

Mosoly-sejtelmek hintik homlokát

 

Mégis mélyebbre lát az öntudatlan

alvás: elnyúlni szürkén és meredten

mint egykor fogsz nyűtt koporsó-falakban

 

próbájaként a túlvilági létnek

hol közömbös, hogy zeng-e majd a kürt

s időtlen árnyak Céltalanba lépnek

 

Tüdőd forrása fújtat elgyötörtén

reggelt köszönt buzogva. Fény, homály 

Neked mindegy, akár a sírgödörben