Csak csók után

Van úgy csak csók után, a csend megcsendül

Melódiája cseng a végtelenből.

Szilaj szívem, most fonnyadt vén leány 

Magáról bűnt, gyönyört lehány.

 

Megindul lassan, elmereng magába,

Sóhajt s leül az emlék ablakába

Bókolva várja lent a méla múlt,

Az ősz lovag, palástja zöld, avult.

 

A múlt szeme sötét kutat, mutat

Utat kutatva néz belé szívem,

S mélyébe száll egy ingó fényíven,

Melyet küszködve épít a tudat.

 Tükrén az élet kétes illanása

A volt valónak kékes villanása

S amint szívem a kék tükörbe néz

Tilos titkokról porzik a penész

 

De ismerőn itt senki nem köszön

Csak árny, csak váz itt minden és közöny 

Megszűnt a szín, a szó, a vér varázsa

A kéjnek kín, örömnek bú a mása

 

Szégyennel, váddal, bűnnel elkeverve

Mi élve, téve kincs volt, itt szemét

Szívembe sír, sikolt a lét keserve

S a múlt behunyja szánva bús szemét