Dal egy koltohoz

 Egy más világból úgy jöttél ide

otthonod lesz e földi kis közösség

de ügyeltél jaj, nehogy idekössék

lelked, javak, s mulandók érdeke.

 

Igy gondoltad s hited, legfőbb erősség,

inogni látszik lám vad kételye

támad benned sorsodnak, bár fele

úton se vagy s máris legyőz a többség.

 

amely előtt minden, mi szép kihúnyhat,

s te nem látsz mást, csak tengerét a gúnynak

mely feléd okloz mint sebző vasszilánk.

 

Költő! Cipeld, vigyed tovább kereszted,

az élet köt s ha majdan eleresztett

,kristálycseppként egy fény az égbe ránt.