Faba vesett nevek

 Nevem most mindenütt bevésem

hirdessen fákon s kerítésen

Reszketeg, halovány vonalak

mindaz, mi híremből megmarad

 

Véstem már nevemet hófehér

könyvlapok szívébe mit sem ér

Szegény nevem te, nem érdekel

léted senkit, ha nem görnyedsz

 

hétrét azelőtt, ki oly kegyes

hogy futólag megnéz és vegyes

érzéssel hajít el. Szemeit

bánthatják büszke, nagy betűid.

 

Nekik közömbös, mit írsz

nem-et,igen-t, vagy mást.A hírnevet

úgy éred el, ha magad felett

őket magosra fölemeled!

 

Nagy hírre vágyó, szegény nevem

nehéz terhedet én viselem

Miért emelnél hát másokat,

végül majd ez is csak rám szakad,

 

s én nem bírom e kettős teher

súlyát elvinni. Annyi ezer

név között ugyan ki nyújt kezet?

Így bárki megnéz, csak elfeled.

 

Hiába írom nevemet fehér

könyvlapok szívébe mit sem ér,

De most toll helyett fanyelű késem

veszem és mindenütt bevésem

 

 

út menti fákba, kerítésbe,

hova csak utcagyerek vés be

reszketeg, halovány vonalat

hitemből ez majd csak megmarad.