Már gyógyulok

Már gyógyulok.

Nagy út volt, míg az önzés

tág ciszternája ugyan tele lett,

a harmincadik évnek megjöttéig

nem voltam más, csak csupa felelet.

 

Kérdést se vártam, őrült lendületben

megfeleltem a poklot és eget

és dölyfös kín volt, mellyel azt csodáltam

a jóváhagyás miért késeget?

 

Már gyógyulok. Az út a ciszternáktól

mik kiapadtak, a pusztába ért

a forró szélvihar ronggyá tépte lelkem

csak kérdés vagyok, csupa halk miért.

 

Egy lépés még, s tán eljutok a célig,

hol elhalkulnak azok és ezek,

fel gyógyult, békés szívvel éldegélek

nem felelek és nem is kérdezek