Hol, merre vagy? Meghallod-e
Mit lelkem panaszol, dadog,
Vagy talán észrevétlenül
Semmibe tűnnek a dalok?
Mint odafent nagy Éjszaka
Az égbolt hulló csillaga!
mint a viharzó tengeren
A szárnya-tört sirály dala!
Csak hitegettél, csalogattál
Nem enyém volt a csók, mit adtál.
Nem enyém volt az ölelésed,
A te szíved titokba vérzett.
A karjaim közt csak temettél,
Te mást szerettél, mást szerettél,
mámort keresett dacból lelked,
hogy őt feledjed, őt feledjed.
S bár kárhozatba vittél engem
fátyolt borítok rád csendben
Én láttam vívódásod, gyászod
De megbocsátok, megbocsátok!
Megjegyzések