Szállnék utánad

 Mint vonat után szálló szürke füst

Úgy, húz utánam most a néma bánat

És bennem száz kerék ha zúgva-zúg

Jaj nincs sehol egy csendes, árva zug,

Ahonnan most én nem szállnék utánad.

 

Szállnék utánad s füst vagyok csupán

Tűznek, vágynak, álomnak szürke füstje

Szállnék, de zárva tüzem ajtaja

és nincsen szél, mely hozzád hajtana

s magába nyel az őszi ég ezüstje.

 

És nincs vonat, hogy elhúznék utánad

és nincs hajó, hogy vízen szállva mennék

Kergetlek egyre..szállva, hullva, égve

és eltűnök az Örök-Semmiségbe,

mint szálló füst,mint csendes őszi emlék.