Szerelmet sírató dal

 Szótlan vagyok s kicsit levert

mily keserű tünet

mellemen már sokszor hevert

e gyilkos rémület

Jaj, szégyellem, így gyávaság

lenne elvérzenem 

s mint fuldokló a parti ág

után kap két kezem.

 

Egész bensőm úgy áhított,

elindultam feléd,

s most lám másnak világítod

felhőtlen kék egét.

Napként ragyoghatsz jóllehet,

én kísérőd vagyok, 

de sötét lesz majd éjjeled

ha holdad elhagyod.

 

Nem kértem sohasem kegyét

míg éltem senkinek,

volt számítás és más egyéb,

mi visszatérített

utómból, hogyha láttam itt,

minden perc céltalan,

a sok lemondás megtanít

bolyongni egymagam.

 

 

Nyelvem eszemre hallgat és

nem panaszol sokat 

de belül minden mint ütés

nyoma torzul s dagad.

Megbújok sebeim közé

a hajtott fák alatt 

s úgy várok, mint régen

Noé várta a zöld gallyat.