Forro szerelem

 Meghalnék  könnyen,  büszkén  boldogan

Csak  egyszer szépnek álmodnám magam

Olyan  örömmel  térnék  a  sírba

Csak  egyszer  hullna  lábamhoz  sírva.

De  oly  borús  és  oly  reménytelen

Örök  vergődés  így  a  szerelem

A   lelkem  tiszta,  ragyogó,  fehér

Mesevilági  drága  kincset  ér.

A   szívem  is jó ,  fiatal,  meleg

S a  mélyén gyöngyös  nóták  rejlenek

Bátor,  erős  és  dolgos  a  kezem

S az  érintése  láqy  habos  selyem.

De  a  szemem józan,  hideg,  komoly

Az  ajkam  szélén  nem  villan  mosoly

A  lépésemnek  nincsen  ritmusa,

Vállam  se  hajlós,  csábitó, puha. 

 A   csókomnak is  hideg  lángja  van

 Álmodva  hull,  fehéren,  hangtalan

.Örök  vergődés  így  a  szerelem!

Mindig  borús,  mindig  reménytelen

.Csak  azt  tudnám,  hogy  vágyott  utánam 

Nem  volna  többé,  ah !  semmi vágyam

Csak  egyszer  hullna  lábamhoz  sírva

Olyan  örömmel  térnék  a sírba. 

S ha  egyszer szépnek  álmodnám  magam

Meghalnék  könnyen,  büszkén,  boldogan

 S nem  volna  többé,  ah! semmi vágyam;

Csak  azt  tudnám, hogy vágyott utánam !