A ki nem mondott szavak

  Megszoktam lassan álmaim

a soha meg nem tett vétkeket,

a ki nem mondott beszédet,

az érdektelen szerelmeket.

 

Megszoktam a szótlanságot

az intelmeket ,nyugtalanságot

a tébolyult keringő gondolatot

csóktalan hideg éjszakákon.

 

Megszoktam e furcsa világom

a zavarosan ébredő tudatom

s éjjeli sötétségben mormogok

nagyon nincs más választásom.

 

Megszoktam a friss panaszom

most már szinte hagyományos,

eltűnő barátaimban csalódok

így szótlan múzsám is elhagyott.

 

Méltósággal bátran hordozom

az új évben rám ragyogó napom,

a hálómat lassan mélyre bocsátom,

ami az enyém csak azt foghatóm.

 

Másnak könnyű préda vagyok,

álomittasan mindent szokhatok

belső kényszerem magával hordoz

míg testemen tolatnak álom vagonok.