Miert dalol a fulemule

 Mint csattog édes éneked

E csendes május-estén

Szorgalmas, pici dalos, te!

Nagy bánat késztet-e énekelni?

Vagy kibeszélhetetlen életöröm

Amellyel sehogysem bírsz betelni?

Óh, néha zokog az emberi öröm

ES néha dalol a bánat!

Ki mondja meg,,Hogy, ha a fülemile csattog,

A dala miből támad?!

 

Hallgatom. Boldogtalan vagyok.

Bajokkal bokros évein bozótján

Keresztül tör hozzám az ének.

Higyjek-e a fülemilének?

Higyjem-é, hogy az ő szive most

Boldogsággal teli

S picinyke lelke örömében úgy repes,

Hogy helyét nem leli?

 Inkább azt hiszem: kínja oly nehéz

,Hogy e már őrült dalolásban

Halálát keresi!