Számolva az éveket+

 Első napok

o, legelső napok

Mikor az idő egy helyben topog,

Akár húznának lomha vén csigák

Törttengelyű, kenetlen taligát.

 

Így bányász véli, kit omlás bezárt

Hogy fent az égen nap és hold leállt

Ahogy az ingaóra elakad,

Ha föld rendíti meg a falakat.

 

És aztán mégis, nyögve, lassú mód

Mozdul a nap és elfordul a hold

Csikorog a rozzant időfogat

Hogy számláld a lekínzott napokat.

 

Míg nap napra gyűl, aztán hétre hét

Szitálva látatlan porrétegét,

Csillag iramlik, óra futva-fut

S betemetődik vissza minden út.

 

Már nem sietnél, ám a múlt siet

S ami a múlté, többé nem tied,

Kiáltsz utána s visszhangod felel,

Idézed és még nem jön semmi jel.

 

Ó, az időt már visszarántanád

Mint gyeplőszíjjal bokros paripát,

Sírnál szemhéjjal, mit a könny kimart

És jajgatnád az első, szörnyű jajt.

 

De tompul már a szív, nincs szava 

Rátelepült észak örök hava,

S a hó felett, a néma hó felett

Virrad egy zsibbadt, síri kikelet.

 

A múlt felől, tudod, már nincs vigasz

Hozzá nem szállasz, rá nem számítasz ?

Mindegy, hány év tűnt, egy, három, vagy öt?

Visszafelé többé nem méred az időt.

 

Új számításba fogsz egy hajnalon

Az életed még hány öt év vajon?

Lehet, hogy egy, vagy egy se úgy lehet,

Öt-hat, ha sok, s ha Isten nem szeret.

 

S ahogy lejárt az első béna öt,

Eljár a többi is fejed fölött

És odalent leszel már s odafent

Hová a kedves csak előrement.