Csend vagyok

 Csönd vagyok, oly szelíd,

mint e szép nyári nap

,mely oszladozni kezd

s piros tajtékban rezg

.Szellő, óh, el ne vidd

 

!Feslő múltam méla

vánkosán fekszem hanyatt

.Ki voltam? ... Szerettem

bízva, majd kerestem

s biz remegtem néha.

 

Erőd mint a harang 

 szó, cseng, szétfoly, elhül

s te, te szép, te szegény'

,érted: ellibbent a fény

 — így szól bennem egy hang

 

•Hát döngettél falat.

De fal mögött hévül

,liheg, oson időd,

neked tojást nem költ

s nézd, hűli véred is a nap

 

Az alkony, közönyöm

lágy-vörös posztóját

babrálja felettem.

Pírját, im elejtem

s dicséri ösztönöm

a kegyek osztóját.