Esti dal madárral

 Üres a hajlék, szárnyas kis barátom,

a küszöbömön gubbasztok magam.

Tenyeremet a csillagokra tárom,

a vágyódásnak már csak csonkja van.

 

Az olcsó mámor füst, szesz, nem vigasztal,

örömtelenre te vagy a tanú

verses papír-testőrökkel az asztal

s a sóhaj, melytől lámpám lángja huny.

 

Ma zord a hajlék, kicsi kis barátom

csacsogj valami vidámat, mesélj!

Meséd legyen ma mécs öreg tanyánkon

tán útra lel nála a vak kedély.

 

S ha véget ér a mese, ne röppenj el

várd meg az álmot, maradj itt velem.

Nézd, kint az ég tombol, akár a tenger

a hold eltört a felhő-szirteken.

 

Ma bús vagyok meg önző: maradj itthon,

ma még a fényből is csak árny fakad

maradj! Apró kis váltadról, ha elnyom

az álom, csitt! lelopom szárnyadat..

 

 

 

.