Már benned élek

 Lelkemen túli zord lehetetlen

egy testben van, mint a titkom
nincs messze tőled,
nincs vád, mely életemtől elszakítana
kora hajnalban.

Már benned élek,
foghatlak, simogatlak, unhatlak
kincs vagy nekem
csillogó smaragdzöld kövek
alázatos darabja.

Most messze vagy,
szenvedélyed
bennem él nem apad
vágyad
lelkemben kincsesen felszakadt
kegyetlen hűtlenséggel.
.
Tengerszemek
vallnak nekem
hajnal körül az égen zenélnek,
zavaros ködök között
s viharaid
az én lelkembe szállnak,
az én szívemben orgonálnak.

S ha hallgatlak,
a hajnalban
nem tudom:a ritka csendem
benned van-e zaj ?
Vagy kinn, a benned alvó rengetegben
mind halkabban tömörülnek
egésszé ?

És a neved
mind halkabban ejtem,
elhallgatom,
s a nagy morajban,
nem tudom kinek mit
hoz tetteire
hívatlan..

De én ketté hullhatok,
ketté tépve hűtlenségben
de maradok,
tengerszembe zárom titkom
s nekem maradsz.
örökre hajnalkor.