Konnyes búcsu

A lélekharangos naplementék

oly kopottak,mint az emberélet

És mint álomszuszék, rest cselédek

hamar csillagmécset gyújt a menny-ég.

*

Alkonyatkor szépek, ó be szépek

átlépni múltunk tűnő éveit.

S szépek a lélek tűnődéseit

leányfülbe gyónó, halk beszédek

*.

De míg szerelmes szón duruzsolnál

minden fény kihűl a horizonton.

És bocsásd meg, boldog, hogy kimondom

messze sír egy könnyes húrú zsoltár.

*

Gyümölcsöt színesít az őszi nap,

kadarka fürtben mustot ízesít,

S ha dús fűszerszag hull is szívedig

mást érez most a reszkető szimat.

*

E bús sárgolyón a délt,s északot

felkelti még egy késett fergeteg.

Amerre zeng, zúg, a szív megremeg,

s az orr tikkadtan iszik vérszagot/.W.B/