Oszi veszedelem

-

 Mikor minden lámpa kihunyt már

Mikor minden lámpa kihunyt már




.A nyirkos csend is rám sikoltott

S mint szegletből a sanda pókot

Vagy rossz fát, miben féreg ég

Sóhajtott a kérdés : él e még ?

 

 

 

Akartam szilaj rendet rágni

Mert bűnt fogan és rossz a csók

a szomjúságot szemmel ölni.

be jó is néha összetörni]

Ha fáj és megrokkant a csók

A bolondozó borkancsót.

 

Be jó is kirúgni a mából

Éjszakás csuhát ölteni,

A régi, rossz szerelmeket

Mint rongyra foszlott selymeket

Testünkre fel nem ölteni.

Mindig kacagva költeni.

 

Már elfakult a fájdalom

Szívvel szivet sem keresek

És cifra könnyeket, bután

Nem sirok senkisemy után

.Néha egy szájat keresek

,S egyszer.majd örökre elesek


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A rohano percek

-
Kép
  A percek, mint gyors, fürge verebek szállnak messze, fáradt fejem felett Repülnek sietve, mind egymás után S én nézek utánuk némán, sután.   Mit is tehetnék ? És mit is tegyek hogy megállíthassam a perceket e tűnő, sebes, szálló sereget feltartani, ó, mivel is lehet?   Az Idő nem vár. Nem áll meg soha könyörtelen. Nem lankad ostora, egy pillanatig sem tart pihenőt, űzve a perceket maga előtt.   Mint durva hajcsár úgy kergeti őket mindegy az : kinek a percei velem is így tesz. Hajtja perceim mit bánja, hogy nézem leverve.    Kergeti, mint vert, hajszolt sereget néha visszanéz. S érzem kinevet.      
További információk

A szívem

-
Kép
A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.        
További információk

Szeretnék bárányfelho lenni

-
Kép
 Mellettem az élet elsiethet csak még egy kívánság teljesedjék szállhassak el mint az őszi felleg.   Köd előttem s utánam árnyék ha a földi formát ledobtam szálljak arra,hol a legszebb láng ég.   Naprendszerek és kóméták utján zuhanhassak hullócsillagokkal míg az éter tisztasága fúj rám.   Aki szennyes gondokkal vesződtem megtisztulok minden égi máglyán s pára ,bárányfelleg lesz belőlem.   Nadir alattam,Zenith felettem s tengereknek tükrén,némán nézem merre menjek,ha már eddig jöttem?   Homokba fulladt szép oázisok esőt epednek ,amerre szállok de én maradok föd ,homály ,titok.   Mert én bárányfellegként kerengek s égi utam kincseit cipelve hazaszállok,hol mar elfeledtek.   Egyszer csak tavaszt ver az év szíve s de szép lesz akkor anyámnak kertjén májusi záporként hullani le.
További információk