Minden még a regi

 Minden még a régi.

 Csak én vagyok másik

Barna fürtjeim közt deres hó csillámlik,

Szívem se a régi,  csalódott, megtépett.

Annyi sok szikrája is mind-mind elégett..

Tengeri reménnyel mentem a nagy útnak

A melyen annyian, de annyian futnak

Tele volt a szívem, tele volt a lelkem.

S dali patak partján vihar arcba vágott,

 Kígyó mart meg, mikor szedtem a virágot

 Kígyó mart meg, mikor szedtem a virágot

Rózsa tövis nélkül soha se nyílt nekem,

 Felettem csak felhő tornyosult az égen.

 Messze földre mentem, messze földön jártam,

 Sok szívet, sok lelket, de sok embert láttam. 

S azt a messze földet ám hiába jártam,

 Ki szeretett volna, embert nem találtam

Vert, a ki verhetett, csalt, a ki csalhatott,

 Nem köszönté vissza senki a -jó napot.

S az a sok, sok remény fogyott lassan, szépen, 

S az a lobogó láng elégett egészen.

Megroggyant a lábam, megtikkadt az ajkam,

 Elepedt a lelkem, jaj, de megszomjaztam

  Lassúbb lett, lassúbb lett szívem dobogása,

 Harmatozott egyre két szemem pillája .

Haza jöttem, haza. Édes szülőházam,

Dőlt falaid közé, oh, de régen vágytam

Hányszor elgondoltam, — csak az Isten tudja,

 De jó lenne vidám gyerek lenni újra,

 .