Minden még a regi
Minden még a régi.
S dali patak partján vihar arcba vágott,
Kígyó mart meg, mikor szedtem a virágot
Kígyó mart meg, mikor szedtem a virágot
Rózsa tövis nélkül soha se nyílt nekem,
Felettem csak felhő tornyosult az égen.
Messze földre mentem, messze földön jártam,
Sok szívet, sok lelket, de sok embert láttam.
S azt a messze földet ám hiába jártam,
Ki szeretett volna, embert nem találtam
Vert, a ki verhetett, csalt, a ki csalhatott,
Nem köszönté vissza senki a -jó napot.
S az a sok, sok remény fogyott lassan, szépen,
S az a lobogó láng elégett egészen.
Megroggyant a lábam, megtikkadt az ajkam,
Elepedt a lelkem, jaj, de megszomjaztam
Lassúbb lett, lassúbb lett szívem dobogása,
Harmatozott egyre két szemem pillája .
Haza jöttem, haza. Édes szülőházam,
Dőlt falaid közé, oh, de régen vágytam
Hányszor elgondoltam, — csak az Isten tudja,
De jó lenne vidám gyerek lenni újra,
.
Megjegyzések