A cél

 Úgy integet felénk a fény lángja

csillog kevélyen ragyog a rangja .

Megyünk előre nem nézzük az utat

nem látjuk,múlik a fiatalság,bódulat

Célunk az megvan,az örökös mámor,

koszorút teszünk fejünkre,valahányszor

Ha megállnánk célunkat elvesztenénk

hát szaladunk mintha ha vétkeznénk.

Nem a szentségek hegyeit keressük,

a magunk csüggedt emlékeink követjük.

Úgy talán jobb ,ha nem nézünk vissza 

semmit nem látunk, már a föld beissza .

Én már megállni soha nem tudnék

célom után keményen szaladnék 

Az ki nem bírja lassan lihegve leáll,

visszapillant ,ott már semmi sem áll.