Valami megrepedt bennem

 Valami megrepedt bennem,

dong, mint egy rekedt tücsök,
valami vonz tenni s megvetni,
és lopni gondolataidat édesen.

Azt teszem, amit nem akarok,
játszok vidáman szerelmet,
ölelek ártatlan szomorúságot,
de büszkeségem nem engedem.

Nem tudok ellenállni szavadnak,
mert ajkadon látom a csókot,
itt felejtett tested vadul nyugtalanít,
és annak látlak, ami nem vagy.

Nem értem, de megsemmisülten,
áhítattal várom az elítélést,
vajon nekünk is jár megszentelés,
amit a perc gyönyöre hozhat?

S ha bennem a kínok hullanak,
mi lesz, ha nem hozol vigaszt,
mi lesz, ha nem lesz majd erőd,
megtalálom-e éjszaka az utat?