Karacsonyi ejjel

 KARÁCSONY ÉJJEL

Karácsony est van s repül a szánunk
A friss havon, gyorsan, haza;
Szívemben pedig reménykedve várom:
Hátha ma eljön a krisztusi csoda?
Vágyódó lelkem a fehér uton
Egyre csak kelet felé tekint;
Hátha a betlehemi csillag
Feltetszik az égbolton megint?
Hideg az este, de mi nem fázunk,
Mert a boldogság titkon hevit;
Újra meglátjuk drága szülőnket,
Az áldott est csak hinni tanit...
Álmodni kéne valami szépet,
Hogy miként csókoljuk anyánk, -
Mire egy éles zökkenőnél
Feltűnik kis házunk, tanyánk...
És elnémul bennünk az ember,
Mert ének biztat, hogy: ne félj!
Talán nem is otthonról hangzik:
"Csendes éj, szentséges éj!"