Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Ravasz a lélek Néha ravasz a lélek :víg kedéllyel keres magának máshol új ízeket, majd kétségbeesetten figyelget mennyire sikerül,- észre ne vedd. Olykor- olykor talán egy véletlen előfordulhat és hogy elképzelhető botlások, bicsaklások, térdre esések míg megtalálja a változások erejét. Lassan az ész, aki lábát megveti és folyton a kimért utakra tereli lehet több hévvel de a nap vesztő, és nem alkudva, mert az már késő. Mi vonja, mi csalja? a lélek törvényét s közben keresi az utak ösvényét hogyan osonjon vissza csendesen zavarban lenne, enyhe szégyennel.[W.B.]

 Félek hogy egy bolond napon megered a szám felkiáltsz nagy lelkesen_Istenem de szép nézzél ide még sokáig ,nézzél ide még félek mikor ket szemeddel ide nevetsz ram   Felek mikor eros kezes bucsura adod felek hogy bolond napon utánna  kapok két kezemmel fogom meg hogy ne vehessed el felek ,hogy egy  bolond napon   nem eresztem el.    

  Szeretném, ha végkép csuda véletlenkor Dévaj dallá forrna filiszter szavam Amit illanó perc soha el nem födne Kietlen közönnyel vak bizonytalan.   Szeretném, ha lantom méla kedvű húrján Sok, sok rím foganna örök élethű Melytől, mint a vándor esthangok zenéjén Aki egyszer hallja, álomra hevül.   Szeretnénk tarka, vidám hangokat, Mint amikor bennem csóktól csókra feslőn Kedélyem virága szirmot bontogat Aztán ne feledné pár hét alatt senki.   Mint a többi termett pajkos muzsikát De megejtő loppal inkább sorra szállna, Mind csak több, meg több bús dacos szívén át.   Ahol rózsaszínű tavasz nem terem, Csak fonhassak neked halhatatlan himnuszt, Pazar diadémul dicső szerelem!           

 Emberektől láttam , szív vérével írni Fellegektől láttam , pusztulásig sírni Csillagoktól láttam , egy magukban élni Villámlástól láttam, pillanatig élni.   Szív vérével írni ,fellegmódra élni   Csillaggal, pillámmal életet cserélni  Jaj miért nem tudok ?   Miért hogy értetlen, tömegbe tévedtem  Néma szájjal futok  S hova nem akarnám, nem nem akarnám,  éppen nem akarnám , S mindig oda jutok.

 Itt  lenn  a  Virág  mind  halandó  S a  madárdal  rövid  nagyon Én  az  örökké  tartó ,FényesNyarakról  álmodom. Itt  lenn  az  ajkak  elpirulnak  S nincs  méz  a  fonnyadt  bíboron Én  az  örökké  tartó Édes csókokról  álmodom. De  lenn  minden  szeretőnek S  barátnak  ajkán  siralom  Én  az  örökké  tartó Páros hűségről  álmodom.

 Közöttünk járnak — jól ismerheted  — Büszkén, fenköllen, mint az istenek ,Kikkel különben gyakran értekeznek Céged, köszönd meg, hogyha észreuesznek    De ezt nekik meg kell bocsáíanod,  irtást szomjaznak: a fényonfó napon, Szemük kibírja nem káprázua, bátran;n  És lenn csúszkálnak itt a föld porában.   5 közöttünk járnak — hátha ismered ? — Szelíd csöndben merengő emberek. behajtott fejjel, búsan, szenuedön  H porba néznek önfeledt merőn   .fl hangjuk halk, a léptük ingatag,  megannyi felszeg, álmodó alak Szemük csak rejfue, néhaméha lobban ; S ott jár a lelkűk fenn a csillagokban  

 Viszhangja  vagyok  kiáltó  némaságnak Fuvatlan  vihar  kél  zúgva  bennem Fénye  vagyok  azoknak, kik  sose  látnak. pedig   tudom,  nem  kéne  lennem. Vagyok pedig   tudom,  nem  kéne  lennem. Túl  életen  és  innen  elmúláson Kápráztatnak  rég  kihunyt  csillagok. Ki  engem  küldött,  siratta  indulásom Ezerszer  megbánt  ígéret  vagyok.